Vilkóván és Kiliján a tavasz helyi halnevet kapott: vagy dunayka. Ez az Alosa immaculata, angolul ponty-árnyék néven ismert. Az ogyesszai halászati hatóság a heringfélék családjának vándorló tagját írja le, amely életének nagy részét a Fekete- és az Azovi-tengerben tölti, majd ívás céljából folyókba, köztük a Dunába és a Dnyeszterbe is belép.[1][5]
Ez a mozgás magyarázza mind a helyi nevet, mind a várakozást. A hatóság rövid halászati időszakot ír le, a fogások általában áprilisban és májusban érnek csúcspontot, és feljegyzi a hal történelmi kereskedelmét a Duna-deltától Odessza és Galați irányába. Egy folyótorkolat, egy vándorlás és egy piac ugyanannak az ételtörténetnek a részei: egy élelmiszer-történetnek.[1]
A Besszarábia INFORM 2026. márciusi jelentése szerint az első fogások visszatértek Vilkóba, ahol egy helyi turisztikai szolgáltató leírta a hal iránti keresletet. A beszámolója említi a sózást, sütést, füstölést és forrást. Ezek a nevek a regionális repertoárt írják le; nem teljes elkészítési útmutatók.[2]
Aki külföldön találkozik dunaykával, annak a faj a hasznos megkülönböztető jel. Egy átlagos üveg atlanti-óceáni hering nem ugyanaz a hal, egyszerűen azért, mert mindkettő a heringfélék családjába tartozik. Kérdezzen meg egy szakembert a ponty-szamárról és származási helyéről. A kereskedelmi forgalomban kapható heringből készült forsmak egy másik ukrán étel, amit érdemes felfedezni, de meg kell őriznie a saját identitását.[1][3][5]