Az oroszországi kertészek téli körülmények között vették a sárgarépát, stabil hűtésre számítva a magok védelmére. Az időjárás azonban megváltozott, a nappali hőmérséklet nullánál magasabbra emelkedett, és az eső kiolvasztotta a kerti ágyásokat. A forrás megjegyzi, hogy a rövid távú meleg nem feltétlenül jelenti azt, hogy a magok idő előtt csíráztak, és a kora őszi palánták túlélhetik az első fagyot, ha hó borítja őket.[1]
Ha a sárgarépa már kihajtott, akkor később küzdhetnek a szezonban. Azok a növények, amelyek palántákként töltik át a telet, nyáron gyakran virágzó szárakká nőnek, ami ehető sárgarépa helyett durva gyökereket eredményez. Ezért az adott ágyra, mint kizárólagos betakarítási forrásra támaszkodni kockázatos. A megfelelő téli vetés általában fagyott talajon történik, előkészített talajtartalékokkal és védőfóliával, amíg a stabil fagyás visszatér.[1]
A kertészek megfigyelik a talaj hőmérsékletét, és várják a hajtásokat, mielőtt eldöntenék, hogy megzavarják-e az ágyat. Ha nem jelennek meg hajtások, a telket általában zavartalanul hagyják. A forrás megemlíti, hogy a veszteségek valószínűbbek azokban az években, amikor kevés a hó, vagy ingadozó körülmények között, ahol a hó olvad és újra megfagy.[1]